faforgács

A faforgács előállítására sok módszer létezik, ezek egyike – régi hobbim – a fa esztergályozása.

A koloniál

2010.04.14. 21:27

Többen kérdezték e-mailben, hogy hogyan készülnek a „csavart” koloniál lámpáim. Jöjjön hát egy rövid leírás az általam alkalmazott módszerekről, amelyet – ha a videós haverom végre méltóztatik befejezni :) – hamarosan egy rövidfilm is követ majd.

Koloniál oszlopot két módon készíthetünk: nagyüzemileg géppel, otthon meg kézzel. A gépi készítés nagyon szerszámigényes (speciális marók, célgépek), és bár fizikálisan ez a könnyebb, nekünk amatőröknek ez az elérhetetlenebb (tisztelet a kivételnek).

A kézi koloniál készítéséhez csak egy faeszterga kell, és egy pár kéziszerszám, ami szinte minden műhelyben megtalálható. És még valami: fizikai erő sok-sok türelemmel párosítva, a koloniál kimunkálásához.

A munka menete:
- megesztergálni az oszlop alapját,
- meghatározni a csavarás irányát (Hagyományosan a bal dőlésű menet az „alap”),
- megszerkeszteni és felrajzolni a kimunkálást segítő un. térhálót,
- a térháló alapján lenagyolni a munkadarabot,
- nagyolás után a felületet simítani, végleges formára dolgozni,
- a kialakított felületet kezelni.

Az első két ponttal most nem foglalkozom, kezdjük a térháló megszerkesztésével. Itt fontos szempont, hogy az anyag átmérője, és a „menet” emelkedése arányos legyen, mert csak így kapunk esztétikus, szép megjelenést.

Első lépésben a dőlés irányának megfelelően a munkadarab azon részére, ahová a csavarás kerül (balnál a tetejére), a teljes palástra berajzolok egy kezdővonalat (kezdőkör), ez lesz a kiindulási alapunk.
A kezdőkörtől az anyag átmérőjét hosszra mérem annyiszor, ahányszor az kifér, majd a méreteket végigrajzolom a palástra.
Az így nyert távokat tovább osztom hat részre (először háromra, majd megfelezem), keletkezett sok-sok, az átmérő hatodával megegyező szélességű „szelet”.
Hogy a teljes térhálót megkapjam, az eddigi vonalakra merőlegesen (az anyag hosszával párhuzamosan) húzok egy újabb kezdővonalat, majd erről kiindulva hosszában hat részre osztom a palástot, ezzel megkaptam azt a téglalap-hálót, ami a csavarás nyomvonalának felrajzolásának alapja lesz.

A kezdőkörtől indulva folyamatos vonallal összekötöm a téglalapok átlós sarkait, majd három téglalappal elforgatva az anyagot megismétlem az egészet. Így kaptam két emelkedő vonalat, az egyik a csavarás „aljának”, a másik a tetejének a helyét jelzi.

Az egyik vonalon végig befűrészelek átmérő 60-ig 10 mm. Mélyen, itt alakítom ki a koloniál alsó rádiuszát.
A másik hullámvonal mentén favésővel elkezdem domborítani a munkadarabot, felülről a befűrészelés alja felé. A domborítást úgy készítjük, hogy a véső halad a középpont felé, közben emelem a véső túlsó végét felfelé. Ez az anyag kinagyolása. Unalmas egy munkafázis. :)

A munkadarab alján vésőnyomok, az oldalán kis lapok keletkeznek. Fúrógépbe fogható fareszelővel (megfelelő átmérőjű „ujjmaró”) és lapos reszelővel besimítom a koloniál alsó és felső íveit, majd az egészet megcsiszolom. Nem egy könnyű munka, erre gondoltam, amikor a leírás elején a fizikai erőre gondoltam.

Amennyiben valamit nem elég érthetően írtam le, nyugodtan lehet kérdezni, ha tudok válaszolok.
Jó munkát és sok türelmet.

A bejegyzés trackback címe:

https://faforgacs2.blog.hu/api/trackback/id/tr711921909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.