Mint azt az előző postban ígértem, most folytatom a szegmentálás területén tett próbálkozásaim bemutatását.

A mára már szokásossá vált internetes csavargásaim közepette akadtam a youtube-on egy videóra, melyben egy spanyol faművész mutatta be egy munkájának az elkészítését.  Első látásra beleszerettem a látványba, és fejembe vettem, hogy addig nem nyugszom, amíg legalább valami hasonlót el nem készítek.

Több hetes szabogatás, ragasztgatás (majd az elba… izé… elszabott darabok kidobása és újrakészítése) után szinte remegve álltam a padhoz. Szét fog repedni? Kitart a ragasztás? Egyáltalán: jó úton indultam el, és legalább kicsit hasonlítani fog az eredmény arra, amit látni szeretnék?

Kétségek százai közepette fogtam fel az anyagot, aggódva, hogy a hosszan kilógó anyag az első nagyoló fogásnál kivágódhat a négypofás tokmányból. Szerencsére a kezem nem szokott remegni, de azért igencsak óvatosan nyúltam a holkerkéssel a még igencsak sokszögletű forgó darabhoz. A külső felület elkészítése szerencsére viszonylag zökkenőmentes volt, de még hátra volt az üregelés.

A váza magassága majd' 30cm, és igencsak leizzadtam, mire sikerült kiüregelnem. Egyrészt - mint írtam - az anyagot csak a tokmány fogta, másrészt a munkadarab vége igencsak messze volt a felfogástól. Lünettám viszont nincs a faesztergához, tehát maradt a sok kis, óvatos fogás, a türelem, és a sűrű ima.

A felületkezelés már gyerekjáték volt, egyre finomabb vásznakkal történt felcsiszolás után paraffin-olajat, habkőporos kezelést, majd egy réteg tyvelin-lakkot kapott a váza.

Az eredményt az alábbi képen láthatjátok (kattintásra nagyobb méretben is).