Mint azt az előzőekben írtam, volt egy esztergám (na jó, kis jóindulattal esztergának nevezhető tárgyam), de nem értettem hozzá. Könyvből nehéz az ilyesmit megtanulni, elkezdtem hát műhelyeket nézegetni, lehetőleg olyat, ahonnan nem „vágnak ki” egy érdeklődő hobbistát (volt rá példa).
Hosszas keresgélés után tévedtem be a Mária utcába, Gombai Zoltán esztergályosműhelybe. Zoli bácsi (tisztelet az emlékének) mestere, sőt: művésze volt a fának. Rengeteget tanultam tőle, gyakorlatilag amit tudok, azt mind neki köszönhetem.
Két éven keresztül szinte minden délutánomat Zoli bácsi műhelyében töltöttem, ellesve egy-egy mozdulatot, fogást, "trükköt".
Volt egy használaton kívüli padja, rábeszélt, hogy vegyem meg. Ma is ezen a régi, de stabil padon dolgozom. Volt egy kis nyaralónk Gárdonyban, hét végén ott gyakorolgattam, amit hét közben tanultam Zoli bácsitól. Első önálló munkám egy kézzel készített kis koloniál lámpa volt, még ma is megvan.